7.rész

 Sziasztok! A buli először HyeRi szemszögéből lett leírva, de most Nicole szemszögéből is meglesz.

Nicole pow.

Mint kiderült Busanba megyünk bulizni. Na igen. Mikor szállunk be az autóba, én azonnal elfoglalom elől egy helyet a sofőr mellett, de Yong Guk és Zelo azon veszekszenek, hogy ki üljön mellém. Míg a leader azt mondja, a magasak ülnek hátul, addig Zelo beveti a cukiságát és könyörög. Gukie beletörődik sorsába, hogy hátul fog ül. Zelo nyert, és ő ül mellém. Mikor beszáll, rám mosolyog és én vissza rá. Megkezdjük Busanba az utunkat.

            - Tegnap mikor beszélgetünk… – töri meg végül a csendet. – Nagyi, mi?

            - Az…izé…azért, volt, mert….. – egy értelmes mondatót sem tudtam kinyögni.

 Zelo csak kuncog, bénaságomon és megfogja a kezemet. Nekem az arcom rögtön paradicsom vörös lesz. Na és mi történik?! Csak azért is meglátja, és még egyszer kuncog. Majd összekulcsolja ujjainkat. OMG!! Még vörösebb lesz a fejem, esküszöm hasonlítok egy rákra, vagy inkább egy paradicsomra.

Az út hosszú. Néha HimChan elkezd ökörségeket mondani, néha pedig perverzségeket. Komolyan, ez a gyerek nem normális. Zelo még mindig fogja a kezemet, néha hüvelykujjával meg is simogatja. Nem tagadom, jól esik. Túl jól...

                                                           ****   

Miközben sorban állunk a szórakozó hely előtt, addig unalmunkban HyeRi-vel adunk egy kis külön műsort. Még meg is tapsolnak minket. Végül is bejutunk, ez volt a lényeg. A piákkal kapcsolatban… hát egész jó a viszonyom velük. Mármint, HyeRi-vel ellentétben én bírom a piát.

            - Torony, leszel az ivótársam? - kérdezem a mellettem szorosan álló JunHong-ot.

            - Ivótárs? – kérdez vissza felhúzott szemöldökkel.

            - Ühüm, kezdjük mi a kört – mondom majd elkezdtem őt húzni a bárpult felé.

            - Mennyire bírod? – érdeklődöm.

            - Fogjuk rá jól. Attól függ, mit iszok.

            - Mit nem bírsz?

            - Soju.

Oda megyünk a pultoshoz, és kérek két whiskyt jéggel.

            - Az estére és az első bulinkra együtt! – mondom, majd koccintunk.

Mind a ketten húzóra lehúzzuk, majd elmegyünk táncolni. Látom Hye-t, aki már egy kicsit, khmm…spicces állapotban van.

            - Táncolunk? – kérdezi.

            - Ühüm – mondom, majd megyünk is a táncparkettre.

 Amint leérünk JunHong magához húz, és elkezdünk táncolni. Fél óra múlva szólít a kötelesség.

            - Ki megyek a mosdóba! – ordítom a fülébe.

            - Oké! – ordítja vissza.

A mosdót ennyi ember között nem könnyű megtalálni. Miután megtalálom, és elvégezem a teendőimet, visszamegyek, de leragadok.

            -Hello cica. – szólít le egy idegen srác.

            - Ja csá! – mondom neki flegmán, és félre tolom, de megragadja a kezemet.

            - Nana, hová ilyen sietősen? Van időnk. Mondták már, hogy jól nézel ki? – beszéde közben a szabad keze felcsúszik a combomra.

            - Eressz… - sziszegem.

            - Bocs haver, de velem van – szólal meg valaki a hátam mögül.

Az ismeretlen srác nem mond semmit csak feltett kezekkel elsétál.

            - Jól vagy? – kérdezi JunHong, és a kezeit a derekamra rakja.

Megfordulok, hogy vele szemben legyek, és bólogatok, majd megölelem.

            - Soká jöttél és ezért eljöttem „ megkeresni”, de most engem szólít a kötelesség! – eltávolodik tőlem, majd belecsíp az arcomba és elmegy a mosdóba.

Én nem mozdulok a helyemről, na jó arrébb állok egy kicsit és megvárom őt. Ekkor egy ismerős arcot láttok. Nem, az nem lehet! Nem lehet Ő… Eltűntem! Ő számomra nem létezik, halott…de még is, hogy?

Szemeimből patakokban folyt a könny.

            - Itt vagyok! – hallom Zelo hangját, és megérinti a derekamat.

De amint megérint, elfog az undor és ellököm, majd szembe fordulok vele.

            - Nicol-ah mi a baj, miért sírsz? – kezd el közeledni felém, de én hátrálok. Megfordulok és „futásnak” eredek. Átvágok az éppen sörözgető B.A.P tagjain, majd ki megyek a Clubból.

            - Nicol! – hallom hátam mögül a nevemet.

 Hátra fordulok, és Zelo alakját vélem felfedezni,de mire észbe kapok addigra már az ölelő karjaiban vagyok, és könnyeim még jobban benedvesítik arcomat.

            - Nicol…mi történt? – kérdezi alig hallhatóan.

Nem válaszolok, csak visszaölelem. Fejemet a mellkasába fúrom. Így telnek el a percek.

            - Kérlek…ne hagyd, hogy…bántson! – töröm meg a szótlanságot, majd eltolom magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. – Ne engedd a közelembe, ne engedd, hogy elvigyen, ne engedd, hogy bántson…újra. Védj meg! Kérlek – a végét már szinte suttogom.

A két hatalmas tenyere közé fogja az arcomat, és felemeli, hogy a szemembe nézhessen.

            - Nicol-ah – ennyit mond, majd ajkait az enyémen érzem. Szememet lehunyom és visszacsókolok.

A csók nem vad, nem erőszakos. Gyengéd, és mámoros. Kezeit levezeti derekamra és közelebb von magához, míg én a nyakát karolom át. Nyelve bebocsájtást kér számba, amit kétségesen megadok neki. A csókunk most már nyelves, de még mindig szelíd. 10 perc intenzív csókolózás után elválnak ajkaink, és összeérinti a homlokainkat.

            - Nem hagyom, hogy bántson, nem hagyom, hogy közeledbe jöjjön, nem hagyom, hogy elvigyen TÉGED TŐLEM, senkinek sem engedem, és senkinek sem hagyom! - amint ki mondja ezeket a szavakat, a szemem újra könnybe lábad, és sós cseppek szántanak végig az arcomon.

Nem szól semmit, csak felemeli a kezeit, és letöröli könnyeimet.

            - Menjünk vissza, jó? – én csak bólogatok. Még egy utolsó, gyöngéd csókot lehel ajkaimra, majd visszamegyünk.

Egyenesen a táncparkettre sétálunk, és táncolunk. JunHong a hátam mögött van, és közre fogja a derekamat. Eléggé, hogy is mondjam, erotikus táncot lejtünk.

                                               ****

Reggel ismeretlen ágyban ébredek, és egy mellkassal szemezek. Zelo az. Ölelő pózban aludtunk. Én is öleltem őt, ő is ölelt engem.

            -Hmdmk – adok ki hangokat, majd a mellkasba dörzsölöm fejemet, és szorosabban ölelem. A karok visszaölelnek. Jó szoros ölelés.

            - Felébredtél?  - kérdezi rekedtes, de annál komásabb hangon.

            -Hm. – ennél értelmesebb választ én sem adhatok, komolyan.

Míg magamat gyötröm, szuszogásra leszek figyelmes. Visszaaludt. Óvatosan kimászom karjai közül. Úgy látszik ez az ő szobája.  Felveszem a ruhámat, puszit adok az alvó fiú arcára, majd kimegyem.

Amint ki lépek a szobából, megcéloztam a konyhát, és elkezdem a teendőimet, mit ilyenkor szoktam csinálni.

1. lépés: Meg kell keresni a konyhát. Pipa!         

2. lépés: Addig kutakodni a fiókok, és szekrények között, míg meg nem találod a fejfájás csillapítót. Pipa!

3. lépés: Be kell venni vízzel, és nem hangosan kell megengedni a csapot. Pipa!

Miután beveszem, Hye csoszog ki a szobából, és ő is beveszi. Lassan mindenki, - YoungJaelt kivéve – felkel, és valamelyik észlény (itt utalok  HimcHan uraságra) kitalálja, hogy menjünk el a városba. Hye és az alvó énekes otthon maradnak.

            - Nicol-ah! - szólit meg JunHong.

            - Hm? – maradok le egy kicsit a többiektől, hogy mellé léphessek.

            - A tegnapról te mire emlékszel?

Őszinte leszek…mindenre emlékszek. A csók, a tánc. Nem is egy csók volt, hanem több is.

            - Te mire emlékszel? – kérdezem félve.

Erre csak közelebb hajol és összekulcsolja ujjainkat.

            - Én mindenre – suttogja a fülembe, és szorít egyet a kezemen.

            - Én is – adom a halk választ.

Ő erre csak felkuncog, és elengedi a kezemet, majd a derekamra rakja kezét.

            - Iszunk egy jégkását? – kérdezi egy 1000000 wattos mosollyal.

            - Persze – mondom, majd célba vesszük a jégkásákat.