8. rész

Sziasztok! :) Itt a következő rész :) Úgy néz ki, hogy minden hétfőn és pénteken érkeznek a friss részek :) Véleményeket várunk, sokat jelentenek^^

HyeRi pow

Néhány percig tartó kínos csend telepszik ránk.

-      - YoungJae… mondd el mi történt köztünk! – emelem fel hangom a mondat végére.

-      - Aigoo, rendben. – egyezik bele egy sóhajtás és szemforgatás után. – Ha elmegyünk sétálni!

-      - Akkor fel kéne öltöznöm. – nézek végig pandás pizsamámon.

-      - Így is jöhetsz! – röhögi el magát. – Legalább nem kell majd álruhát felhúznod.

-      - Ez most poén volt? – nézek rá felemelt szemöldökkel.

-      - Aiish, HyeRi, elrontod a pillanatot! – legyint egyet kínosan nevetgélve.

-      - Akkor felöltözöm, elmegyünk sétálni és te közben elmesélsz szépen mindent. – villantottam felé egy ragyogó mosolyt, majd elindultam átöltözni.

 Immár felöltözve állunk az ajtóban. A fiú eleinte egy papírzacskót akart a fejére húzni álca gyanánt, de sikeresen lebeszéltem. Milyen lenne már egy papírzacskófejű emberrel mutatkoznom? Bosszantó. Aiiiish, az kifejezetten bosszantó és kínos lenne.

 Átnyújtok neki egy fekete maszkot egy napszemüveggel és fullcappeel egyetemben. Én is hasonló maskarát húzok, csak más színben. Végül néhány percnyi szenvedés után sikeresen elindulunk.

 Csöndben sétálunk egymás mellett. A nap ragyog, az autók hangosak, a kipufogógáz belengi az egész várost. A járdán tömegnyomor van, néha már úgy kell a könyökünkkel utat törnünk. Kifejezetten városias és Seuol-ra emlékeztet.

 YoungJae szótlanul mered maga elé. Néha-néha felemeli fejét, hogy sikeresen kikerülje az útba kerülő embereket, akiket én nemes egyszerűséggel odébb tolok. Néhányan utánam fordulnak, és gyönyörű szavakkal elküldenek melegebb tájakra, de teljesen hidegen hagy. Ha annyira zavarja őket, majd legközelebb odébbállnak. Nem vagyok én kertész, hogy gyökereket kerülgessek! Az se izgat, hogy mit gondolnak rólam. Nagyképű vagyok? Igen, és? Valakinek annak is kell lennie, nekem meg még okom is van rá.

 A következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy társam megragad és elkezd vonszolni egy bizonyos irányba. Néhány minutum múlva egy cukrászdában állunk, a fagyik előtt.

-      - Kérsz te is? – kérdezi tőlem. Napszemüvegét leveszi, így láthatóvá válnak gyönyörű szemei, melyek gyermekien csillognak.

-      - Igen. – bólintok némi tétovázás után.

-      - Akkor egy csoki, vanília, sztracsatella, és meggy lesz. Te mit kérsz HyeRi-ssi? – fordul felém nagy mosollyal.

 Busan egyik parkjában ülünk egy padon. YoungJae már megette a saját fagylaltját, míg én az enyémmel küszködök. Az hogyan lehetséges, hogy ő a négy gombócot előbb legyűrte, mint én a kettőt? Aiiish, de bosszantó.

 Míg én a jégkrémet nyalogatom, addig ő egész arcát beborító mosollyal üldögél mellettem. Nagy sóhajjal emelem el a fagylaltot számtól.

-      - Kéred? – fordulok felé.

-      - Neked biztosan nem kell? – sandít rám gyanakodva.

-      - Nem. Tudod, vigyáznom kell az alakomra.

-      - Értem. – von vállat, majd lazán átveszi tőlem a tölcsért.

 Elszörnyedve bámulom, ahogy a YoungJae lenyom még másfél gombócot, majd vigyorogva megtörli arcát, jelezvén, hogy készen van.

-      - Indulunk? – áll fel, majd felém nyújtja kezét.

-      - Ahham. – állok fel segítsége nélkül. Húznám fel maszkomat, de megállít. Kérdőn nézek rá.

-      - Minek az? Elég lesz a napszemüveg és a sapi.

-      - Hát rendben.

 Már negyed órája sétálunk, és YoungJae semmit jelét nem mutatja annak, hogy beszélgetni szeretne. A mellettünk elhaladó emberek többnyire utánunk fordulnak, de eddig még senki sem mutatott nagyobb érdeklődést felénk.

 Elsétálunk két lány mellett. Az egyik elkerekedett, tányér nagyságú szemekkel bámul utánunk. Néhány szekundum múltán barátnője hajol, és lázas sugdolózásba kezd, közben minduntalan felénk-felénk pillantva.

-      - Öhm… YongJae-ssi. – kocogtatom meg az idol vállát.

-      - Mi az HyeRi-ssi?

-      - Nem akarok zavarni, de szerintem az a két lány felismert minket. – mutatok lazán hátam mögé.

- Az énekes odakapja tekintetét. Halálra vált arccal, lassan visszafordul hozzám.

-      - YoungJae oppa! HyeRi eonni! – üvöltöznek mögöttünk a lányok.

 Erre már a többi sétáló is felkapja fejét, és a következő pillanatban már csak azt veszem észre, hogy kész saseang-sereg gyűlik körénk. Aigoo, most menekülnünk kell! Aiish, de kellemetlen! Rémült pillantással egymásra nézünk. Szinte egyszerre bólintunk.

-      - FUTÁS! – ordítjuk ugyanabban az időben, majd futásnak eredünk.

 Már futhatunk jó öt perce. Az üldözőink létszáma pedig egyre csak nő és nő. Elhaladunk egy sikátor mellett. YoungJae megtorpan, majd berángat a szűk kis utcába. Kezével befogja számat, testével a falnak nyom. Az ilyen helyzetekre mondják, hogy ironikus, ugye? Aiish, de bosszantó!

 A sasaeng-sereg elfut mellőlünk, az énekes pedig eltávolodik tőlem.

-      - YA! Hová mész? – kiáltok utána.

-      - Miért? – fordul vissza.

-      - Még várjunk egy kicsit, hogy messzebb kerüljenek. – csúszok le ülő helyzetbe a fal mentén.

-      - HyeRi-ssi?

-      - Tessék?

-      - Téged ez a helyzet nem emlékeztet valamire? – guggol le mellém. Igéző szemit enyéimbe fúrja, kíváncsian várja a választ.

-      - Nem. – rázom a fejem. Persze, hogy emlékeztet, hiszen gondolatban vagy ezerszer újrajátszottam azokat a pillanatokat! Persze neki erről nem kell tudnia.

-      - Tényleg? – néz rám csalódottan.

-      - Tényleg nem. – rázom a fejem.

-      - Örülök, hogy ilyen mély nyomot hagyott benned az első találkozásunk. – dünnyögi orra alatt elkomorult ábrázattal. Sajnos nem értem minden szavát, de úgy érzem, most megbántottam őt.

-      - YoungJae-ssi, elmondanád végre, hogy mi történt tegnap este? – terelem a témát a számomra kedvező irányba. – Hiszen csak ezért jöttem el sétálni.

-      - Te… csak a válasz miatt jöttél el velem? – kérdezi tágra nyílt szemekkel.

-      - Ühüm. – bólogatok. Torkom valami fura érzés miatt összeszorul.

-      - Értem. – áll föl egy lemondó sóhaj után, majd egy kavicsot rugdosva kimegy a sikátorból.

 

 Néhány percig csak bámulok magam elé a kőre. Azt hiszem, ezt most nagyon elszúrtam. De akkor is mi ez az érzés? Bűntudatom lenne, amiért megbántottam? Valószínűleg igen… aiiish, a lelki ismeret furdalás de bosszantó!

-      - Jössz HyeRi-ssi? Igyekeznünk kéne, már egészen besötétedett.

Ahogy az utcácska bejáratánál állva bánattal teli szemekkel néz le rám, sírhatnékom támad. Gyorsan fölkecmergek, és utána sietek.

  Az egész hazaúton egy szót se szól hozzám, és a mosoly sem kúszik vissza arcára. A csend nyomasztó, de bennem nincs annyi akarás, hogy megtörjem. Elvégre majd megbékél, ugye? Ugye? Biztosan. 

 Gondolataim a fiú, valamint a tegnap este történtek körül forognak. Felnézek az égre, amin már halványan látszik a hold. Annyira belefeledkezek a látványba, na meg persze az agyalásba, hogy nem veszem észre az előttem lévő repedést a járdán.  

 Természetesen taknyolok egy hatalmasat. Panaszosan felnyögök. Tenyeremen a bőr felszakad, egy kissé szivárogni kezd a vérem is. Nadrágom a térdemnél kilyukad. A bőrfelület elkezd lilás-pirosas árnyalatot felvenni. 

 YoungJae megfordul a zajra. Egy másodpercre belenézek üres tekintetében.

-      - Jól vagy, HyeRi-ssi? – kérdezi. Szemeiben egy pillanatra felcsillan az aggódás, de a következőben már ismét kifejezéstelen arccal mered rám.

-      - Persze. – állok fel magamat porolva. Most még csak a kezét sem nyújtotta. – Megvagyok.

 Bent ülünk a kanapén, Nicole éppen vizes zsebkendőt rak térdemre. Hálásan nézek rá, mire ő csak megcsóválja fejét.

 Mikor beállítottunk - én véresen, YoungJae az életkedv minden jele nélkül – már mindenki itthon volt. JongUp és Nicole rémüldözve vettek kezelés alá, míg DaeHyun elcibálta valahová barátját egy lelki fröccsre.

-      - Na, kész is vagyunk! – áll fel ápolom, majd csípőre teszi a kezét.

-      - Köszönöm eonni. – mosolygok rá hálásan.

-      - Nincs mit, de legközelebb vigyázz jobban! – rázza meg ujját játékosan előttem.

-      - Értettem! – tisztelgek egyet ültömben.

-      - És mi történt veletek?

-      - YoungJae-ssi azt mondta, ha elmegyünk sétálni, akkor elárulja, hogy mi történt az este kettőnk között. Ez nem történt meg, viszont fagyiztunk, megkergettek a fanok és elestem.

-      - Értem… és mondd csak, YoungJae-ssi miért ilyen búskomor?

-      - Passz. – vonom meg vállam. Igazából én is csak annyit tudok, hogy amiatt, amit mondtam neki. De hogy a szavaimban hol volt a hiba azt már én se sejtem.

-      - Hát jó. Ha nem akarod elmondani, akkor ne mondd! – nyugszik bele eonni, majd kimegy a konyhába Zelohoz.

 Én YoungJae felkutatására indulok. Rá is találok abban a szobában, ahol reggel ébredtem. A fiú DaeHyun vállán nyugtatja buksiját. Jöttömre felkapja fejét. Tekintete szinte sugározza magából a fájdalmat. Szemei pirosak, valószínűleg sírt.

-      - Most magatokra hagylak titeket. – megy ki a szobából DaeHyun.

Halkan becsukja maga mögött az ajtó. Leülök a fiú mellé az ágyra.

-      - YoungJae-ssi… mivel bántottalak meg ennyire? – kérdem suttogva. Bár nagyon halk vagyok, a szavak szinte tőrként hasítanak bele a csendbe.

-      - Nem fontos. – szipog egy utolsót, majd megtörli orrát. Egy mosolyt varázsol arcára, aztán lassan rám néz.

-      - Aish, YoungJae-ssi, ha mindenre ezt mondod, az semmit sem segít! – bokszolok finoman vállába.

-      - Tudom. – sóhajt nagyot.

-      - Akkor, elmondod, hogy mi bánt?

-      - Igazából eszembe jutott, hogy mához hét éve húztam le a beszélő aranyhalamat a klotyón… pedig annyira jó hal volt! – válik fájdalmassá tekintete.

-      - Komolyan? Neked is volt beszélő aranyhalad? Az enyém még csak öt éve halott.

-      - Igen, szegényke annyit segített! Mindig magammal hordtam mindenhova, a legtöbben csak az „akváriumos” fiúként ismertek. És a legtöbb dolgozatot lesúgta nekem. – bólogat nagyra nyílt szemekkel. És kész! Itt vége van, kitör belőlem a nevetés, amihez hamarosan a fiú is csatlakozik.

-      - De komolyan… YoungJae-ssi, mi volt tegnap este? – ütök meg komolyabb hangszínt.

-      - Tényleg érdekel? De igazán nem fontos.

-      - De én tudni akarom! – erősködöm. Úgy érzem, ha nem kapok választ, akkor robbanni fogok. Mostanában úgy is túl keveset hisztiztem.

-      - Valójában… HyeRi-ssi. – emeli rám szemeit. – Én sem emlékszem semmire.

-      - MI? – minimum tíz oktávval magasabb a hangom. – Azt mondod, hogy a puszta semmiért sétáltam le a lábamat, égtem be, hogy nem bírok két gombócnyi fagyit megenni, a semmiért kergetett meg egy csapat bedühödött fan, és a semmiért estem el?

-      - Igen… - suttogja lehajtott fejjel. Látom, ahogy egy könnycsepp végigfolyik szép arcán. – De miért is izgat ez téged? Hiszen úgy sem jelente számodra semmit, bármi is történt közöttünk!

Kiviharzik a szobából. Becsapja maga mögött az ajtót. Egyedül maradok a gondolataimmal.

 Na jó, ez mi volt? Min húzhatta fel magát ennyire? Remélem, hogy holnapra már kiheveri, és ismét a régi önmagával találkozom majd. Lehet, hogy még rosszabb lesz a viszonyom vele? 

 Aiish, ez az egész ügy YoungJae-vel, kezd egyre bosszantóbb lenni!