6.rész

Sziasztok^^ Megérkezett a következő fejezet is ~ jó hosszú lett :) Kaphatnánk véleményeket? A történetről, a fejlécről és úgy összességében az egészről?^^ :) Jó olvasást! ~.^ 

HyeRi pow

 Miután HimChan kiakadt, hogy nem készítettünk neki reggelit, és lenyugodott, egyhangúan megszavaztuk, hogy ideje elindulni. Bár még reggel van, Busan-ba –mert kiderült, hogy oda megyünk- hosszú az út és sok az érdekesség.

 Mindenki felsorakozik az ajtó elé, Nicole elszalad a kulcsért és szépen kimegyünk a házunk előtt parkoló kisbuszhoz. Kinyitják az ajtót, mindenki beül a saját helyére, kivéve két embert. Eonni is beszáll a sofőr melletti ülésre. YongGuk és Zelo azon vitatkoznak, hogy ki üljön Nicole mellett.

- Hyuuuuung. Létszíves, csak most az egyszer. – kérleli a maknae.

- De tudod, hogy a magasaknak hátul a helyük! – szól rá a leader.

- De hyung, te is magas vagy. – vág cuki arcot.

- Rendben. – forgatja meg szemeit Gukkie.

- Köszi, köszi, köszi! – ugrik a nyakába JunHong.

 Az autó a sofőrrel együtt kilenc személyes. Elől van egy kétszemélyes ülés, míg hátul kettő egymással szembefordított három férőhelyes ülés. Előre kerül Nicole és Zelo, míg hátul az egyik felén DaeHyun, YongGuk és HimChan fészkelik be magukat. A másik oldalon YoungJae, üres hely és JongUp.

 Szóval akkor nekem oda kéne ülnöm? Uppie még meg is paskolja maga mellett a bőrt. De hogy fogok én oda bejutni? DaeHyun meg persze nem száll ki, inkább eltűri, hogy átmásszak rajta. Aiiish, jellemzően bosszantó viselkedés egy fiútól.

 Átmászok YoungJae-n. Először átemelem egyik lábamat a két énekes térde felett, majd a banda agya felé fordulva a másikat is. Közben gyönyörűen bepucsítok DaeHyun-nak és a leadernek, na meg persze Channie-nek.

- Indulhatunk? – szól hátra a sofőr.

- Igen! – feleli YongJae, miután becsukja az ajtót.

 A motor dübörög, majd elindulunk. Csakhogy, én még nem ülök, úgyhogy a hirtelen lökettől hátraesek…egyenesen YoungJae ölébe.

- Hyung! – szól rá JongUp. – Ne molásztáld HyeRi-ssit!

- Köszönöm Uppie. – mosolygok rá hálásan, amiért védelmemre kelt.

- Te HyeRi, neked eddig is ilyen jó segged volt? – kérdezi DaeHyun.

- Ja, majdnem olyan jó, mint az enyém. – szól közbe az egó manó.

- YA Kim HimChan! Ne sértegesd HyeRi-yaht, mert megverlek! – üvölt hátra eonni, aki persze erre a mondatra már felkapta a fejét.

- Tudod DaeHyun-ssi, egy modelltől ez a minimum. – kacsintok rá.

 Ezután Uppie vállára döntöm fejemet és gondolataimba merülök. Igazából az egész bulival az a problémám, hogy én nem bírom a piát. Egy nagyon kevés kis alkoholtól is maláj részeg leszek, és olyankor mindig idegesítően nagy baromságokat művelek. Aiiiish, az ivás bosszantó.

 Meg kell próbálnom visszafogni magamat. Ezzel csak egy a bökkenő, mégpedig az, hogy én szeretem az alkoholt, az alkohol viszont nem szeret engem. De most még keményebben kell próbálkoznom, mint eddig bármikor. Ha lejáratnám magamat a B.A.P. előtt…aigoo, az felettébb kellemetlen lenne.

 Álmos vagyok. Gondolataimat igazolva ásítok is egy hatalmasat. Elég ciki lenne a bulin bealudni, úgyhogy meg kell próbálnom relaxálni egy kicsit itt. Csak pihentetem egy kicsit a szemeimet. JongUppie válla miért ilyen kényelmes? Mint egy páháhá… ásítok eszmefuttatásom közben…hárna fejezem be a gondolt mondatot.

 Szemeim szinte kipattannak, egyszerűen frissesség-bombának érzem magamat. Egy kicsit jobban belefúrom fejemet a nyakhajlatba, majd mélyet szippantok a kellemes illatból.

 Néhány pillanat után úgy döntök, hogy hivatalosan is felkelek. Felemelem kobakom az aktuális párnámról. Ő csak rám néz azzal az igéző csokoládé barna szemeivel és értelmes tekintetével…JongUppie eddig is ilyen bosszantóan helyes lett volna?

 Várjunk csak…hiszen ez nem is ő! Ez…YoungJae! De hogy kerültem én az ő vállára? Egy kissé ijedten el is veszem el buksimat, mire ő csak rám mosolyog. Vádlón nézek a másik oldalamon ülő táncosra.

- JongUppie… - suttogom, hogy csak ő hallja.

- Mi az HyeRi-yah? – néz rám kérdőn.

- Izé…hogy került a fejem YoungJae-ssi vállára a tiédről?

-Az úgy volt, hogy JongUp-ot szólította a természet és nem akartunk felkelteni, ezért átraktunk az én vállamra. – ad magyarázatot YoungJae.

- Én azt inkább „átszerencsétlenkedésnek” nevezném. – röhögi el magát DaeHyun.

 Végül fél óra múlva megérkezünk Busan-ba. Fejemet fogva szállok ki a buszból. Komolyan nem értem YongGuk hogyan bírja ki mellettük?

 Este kilenc fele járhat az idő. A srácokkal már a sorban állunk. Ha jól látom, még jó sokat kell várnunk. Aiiish, ez olyan bosszantó. Percenként körülbelül öt centit haladhatunk, így kifejezetten araszolunk a bejárat felé.

 Még benn sem vagyunk, de már érzem az alkohol és cigaretta szagát. A zenét eddig is hallottam, de egyre csak hangosabb és hangosabb lesz. A dalokat, amiket játszanak nagyjából még ismerem is, úgyhogy eonni-val közösen lenyomunk egy jó kis magán show-t a sorban. Néhányan még tapsolnak is.

- Unatkozom. Mégis hogyan lehet, hogy egy ilyen helyes pasit nem engednek előre? – panaszkodik HimChan. A leader csak kupán vágja.

- YA! Ezt most miért kaptam?

- Mert jólesett? – nevet rá YongGuk.

 Végül csak bejutottunk. Már mindenki szétszóródott, a legtöbben leültek inni. Én éppen táncolok. Még semmit nem ittam, de nem is tervezek túl sokat. Gondolataimból egy fiú riaszt fel.

 Hozzám lép, és üvöltve megkérdezi, hogy szabad-e? Persze, hogy szabad, miért is ne lenne szabad? Jaaa, megvan! Azért nem szabad, mert idegesítő egy táncpartnerhez igazodni!

 De nem akarok bunkónak tűnni, így csak bólintok egyet. Ekkor egy lassabb szám következik. Kellemetlen partnerem átkarolja derekamat, míg én nyaka köré fonom kezemet.

 Ahogy közelebb húz magához, rátapos a lábamra. Nyugodtan, azért van, hogy még te is megtaposd, hadd fájjon! Aiiish, de bosszantó! Bocsánatkérően rám néz és belőlem elpárolog a harag és már csak a bosszankodás marad.

 A számnak vége, mi pedig leülünk a bárpulthoz.

- Kim YoonGi vagyok, de a legtöbben csak Suga-ként ismernek. Te? – hajol meg ültében.

- Park HyeRi. – viszonzom a gesztust.

- A híres ulzzang? Akkor azért voltál olyan ismerős.

- Egy kicsit te is ismerős vagy nekem, de nem tudom honnan.

 - A Bangtan boys nevű, hét tagú fiúscsapat rappere vagyok. – mosolyog.

- Az jó. – mosolygok zavartan. Ez a srác zavaró. Lehet azért, mert nagyon emlékeztet valakire.

- Igen. Meghívhatlak valamire?

- Én és az alkohol ellenségek vagyunk.

-Akkor itt az ideje, hogy kibéküljetek. Hey! – kiált a pultosnak. – Két koktélt ide! Lehetőleg ne nagyon üssön!

 Egy fél óra múlva teljesen részegen ülök a bárszéken. Már túl vagyunk jó néhány koktélon és sojun. Finomak voltak. Jótékony hatásuk, hogy már ez a Suga gyerek se tűnik olyan bosszantónak.

- Táncolunk? – nyújtja kezét felém.

- I…hukk…gen. – csuklok bele az egyszavas válaszba.

 Most pörgős számokat kapcsol a DJ. Mivel már elég nagy a tömegnyomor így folyamatosan izzadó testeknek csapódok, de valahogy most nem zavar. Csak MyoonGa, vagy MyoonGi? Aiish, nem emlékszem az igazi nevére, és ez bosszantó. Mindegy valami ilyesmi.

 Szóval csak YoonGi…YoonGi, igen megvan! Így hívják, YoonGi! Csak ő és én letézünk, na meg persze a zene. Azok a csillogó szemek, az a kedves mosoly… Aigoo, HyeRi menj haza, részeg vagy! Hiszen téged idegesít ez a fiú! Még csak helyesnek se találtad, mielőtt leitatott – mert ez a jó szó; leitatott. Szó szerint leitatott.

 Ekkor gondolataim tárgya hátulról átkarol és elkezd ringatni. Néhány perc múlva megfordít. Az agyamat fedő köd valamennyire feloszlik, és már nem varázsol el annyira. Így mikor arcával közeledni kezd felém, én félrehajolok. A csókot a mögöttem táncoló égimeszelő csaj gerince kapja. A lány meglepődve néz körbe, majd visszafordul saját partneréhez.

 Suga meglepődve néz rajtam végig. Ezután két kezével megfogja arcomat, és erőszakosan megcsókol. Próbálok ellenkezni, eddig eléggé sikertelenül. Ekkor valaki megkopogtatja a vállát. Bosszankodva hátranéz.

- Elnézést, elrabolhatnám egy pillanatra a hölgyet? – teszi fel a költői kérdést YoungJae. Én közben kiszabadítom magamat YoonGi kezei közül, és megmentőmbe karolok.

 Miért pont ő jött? Nem tudott volna valaki kevésbé idegesítő, mondjuk JongUp jönni? Aiiish, ez bosszantó.

- Kösz…hukk…önöm…hukk – súgom oda neki, csuklásokkal tarkítva, miután leültünk a bárpulthoz.

- Nincs mit. Kérsz valamit inni?

- Nem…hukk. Már itt…hukk…tam eleget, hukk! – utasítom el ajánlatát. Miért csuklok? Ez a csuklás zavaró.

- Rendben! Kérünk két kólát.

 A két kólából az lett, hogy YoungJae is leitatott. Csak ülünk a széken és gondolkozunk. Miért vagyok ilyen álmos? Azt hiszem, rögtön elalszok… Pilláim lecsukódnak én pedig elkezdek lefelé dőlni a székről. Szerencsére az énekes résen van, így könnyen eltud kapni. Sikeresen visszatornázom magam, de nem maradok meg sokáig. Néhány pillanat múlva előre dőlök, rá egyenesen YoungJae mellkasára.

 A fiú magához szorítja buksimat és megsimogatja hajamat. Olyan kényelmes.

- HyeRi-ssi… - szólal meg.

- Szólj!

- Te tényleg utálsz engem? – kérdése meglepő.

- Hmmm…igazából, azt hiszem, hogy nem.

- Tényleg?

- Ühüm. – fúrom fejem még jobban belé.

- Akkor csókolj meg!

- Miért?

- Ezzel bizonyítasz. Veszíteni valód nincs, hiszen holnap egyikünk se fog emlékezni.

- Rendben. – bólintok lassan, majd óvatosan hajolok ajkaira. Az egész nem volt hosszú, ám annál szenvedélyesebb.  – Merre van eonni?

-Valamin kiakadt, majdnem sokkot kapott, aztán kirohant, Zelo utána és most smárolnak. – ad választ.

-Érte… - nem tudom befejezni válaszomat, mert elalszom a fiú karjaiban.

 Fáj a fejem. Hol vagyok? Miért nem emlékszem semmire? Még mindig hasogat a fejem. Aiiish, de bosszantó.

 Egy idegen ágyban ébredek, YoungJae karjaiban. Hogyan kerültem én ide? Szédülök. Kissé hányingerem is van. Mi történt tegnap este?

 Kibattyogok a szobából, vigyázva, nehogy a velem alvó énekes felkeljen. Megkeresem a konyhát, ahol eonniba ütközöm.

-Jó reggelt eonni! – ásítok hatalmasat.

- Neked is. – rezzen össze, majd rám néz.

- Nem tudod, hol találok fejfájás csillapítót? – kérdésemre csak megdob egy pirulával.      – Köszi. YoungJae mondta, hogy tegnap kiakadtál…mi történt?

- HyeRi…megtalált…ott volt a bulin…láttam…eljött értem és bántani fog! HyeRi könyörgöm, segíts! – kezdenek el folyni könnyei. Nem értek semmit, de átkarolom, míg le nem nyugszik.

- Jobb már?

- Igen jobb. Tényleg, Hye mi történt tegnap közted és YoungJae-ssi között? – néz rám várokozóan. Én csak megrázom fejem, jelezve, hogy nem tudom.

A többiek valahol a városban, míg én és az alvó YoungJae a szálláson. Éppen tévét nézek, mikor kómás fejjel kicsoszog a szobából.

- Jó reggelt. – köszön.

- Neked is. – fordulok felé.

Leül mellém a kanapéra, és néhány percig csak csendben nézzük a televíziót.

- HyeRi-ssi… - kezdi bátortalanul. – Emlékszel valamire a tegnap estéből?

- Nem. Miért mi történt?

- Nem fontos. – legyint mosolyogva.

- De az. Mi történt YoungJae? Köztünk… - halkulok el. Nem akar válaszolni. Aiiiish, de bosszantó!