5.rész

Nicole pow

Istenem. Ezek a srácok halálian kedvesek,és viccesek. Még a tornyok is. HimChan még meg is hívott minket hétvégére egy buliba. Elképesztő, ennyi minden egy nap alatt.  Ráadásul holnap péntek, és hétvége.

-Hye minden oké? – kérdezem barátnőmtől, mivel látom felfújt arcát.

- Ja. Csak elígérkeztél egy, egy napja ismer fiúbandának hétvégére, áhh semmi gáz.

- De jó móka lesz! Láttad milyen kedvesek és aranyosak!

- Ezt most úgy mondat mintha csak EGY bizonyos emberről beszélnél.

- Én mindegyik fiúról ezt gondolom, még a tornyokról is.

Mielőtt HyeRi egy frappáns ellentámadást indítana, megcsörren a telefonom.

- Hallo? – kérdezem.

- Hello pöttöm, HimChan vagyok. – kezd el beszélni lelkesen.

- Oh…

- Mi az? Annyira ellenállhatatlan a telefonban is a hangom, hogy nem tudsz mit mondani?

- Csak is. Miért hívtál? – forgatom meg szemeimet.

- A hétvégével kapcsolatban kereslek. Péntek este indulnánk, és hétfőn reggel valamikor        jönnénk.

- Hmm… - adok értelmes választ.

-  Felvennénk titeket, úgyhogy…hol laktok?

- Házban.

- Pff nem úgy. Na, hol laktok? – kezd egyre idegesebb lenni.

- A földön.

- PÖTTÖM!

- NYUSZI!

- YAA NEM VAGYOK NYUSZI!

- DE AZ VAGY!

- HOL LAKTOK?!

- KERITÉSEN TÚL!!!!! – jólesik húzni az agyát.

- YONG GUK BESZÉLJ VELE TE! – hallom meg nyuszi hangját frusztráltan a vonal túlsó oldaláról.

- A te kezedben van a telefon, nem az enyémben.

Kis szöszmötölés hallok, és elkapok egy kis mondtat foszlányt, amiből azt következtetem le, hogy lehet valakinek neki dobta a telefont.

- Hello virágszálam. – hallok egy kellemes hangot.

-  Aigo, nem ismerem fel a telefonban a hangodat, így nem tudom melyik vagy. – panaszkodok.

- Zelo vagyok.

Amint ki mondja a nevét, elpirulok.

- Aigo.

- Mit mondtál HimChannak?  Ideges volt, mikor a kezembe nyomta a telefont.

- Sémisség. – legyintek egyet, bár azt ő nem láthatja.

- Elmondod hol laktok?

Ekkor HyeRi  jön be a konyhába. Igen, beszélgetés közben elvonultam a konyhába.

- Kivel beszélsz? – kérdezi  halkan.

- Virágszál? – szól bele a telefonba Zelo.

- Igen nagyi, eszek rendesen. – kezdem el színjátékomat.

- Milyen nagyi, nem vagyok- értetlenkedik a maknae.

- Ne haragudj nagyi, de mennem kell, majd még beszélünk. Igen,én is szeretlek, szia.

Ezzel bontom is a vonalat.

- Szeretem a nagyid, mert mindig olyan finom sütiket süt. – mondja majd kisétált.

Én hülye! Szeretlek nagyi!? Pffff ilyen nyomi is csak én lehetek.   Hirtelen elkezd rezegni a telefonom.

,, Szeretlek, mi?”

YA YA YA! NE! NE! NE! Csak ezt ne. Reméltem, hogy nem fog se visszahívni, se üzenetet írni. Erre most mit írjak?!

,,Nagyi”

Írom vissza.

,,Meglátjuk”

,,Meglátjuk”… MI?! Te szent isten. Jobb ötlet híján elrakom a telefonomat, és felmegyek a szobámba.

- YA HyeRi-yah, holnap este indulunk! – ordítom

- Tudják, hogy hol lakunk?! – kérdez vissza döbbenten.

- Nem, úgyhogy írd meg HimChannak a címet, a telefonomban benne van a számat.

- OOOkkkééé – húzza el az összes szót.

Szobámba érve szemet szúr a plüss pandám. Se szó, se beszéd, rá vetem magam, és elkezdem ölelgetni.

- Pff miért? – szólítom meg.

A nap további része lustulással telik, én még ölelgetem a macim, úgy fél óráig, majd lemegyem enni. Mire észbe kapok, este van. Barátnőm a saját szobájában, és en is a sajátomban, és ismét a macimat szorongatom, majd elnyom az állom.

Reggel arra ébredek, hogy valaki a szó szoros értelemben rá ül a csengőre.

- MEGYEK MÁR! –ordítja el magát Hye idegesen.

Hallani, ahogy ki nyílik lent az ajtó. Csönd. Túl nagy a csönd. Nem fordítok rá nagy figyelmet, és vissza alszok, vagyis szeretnék. Na igen, a vissza alszok tervem nem jön össze.

- Hol a kerti törpe?? – kezd el ordítani valaki…valaki. De ki? És mi az, hogy kerti törpe?!

Felkelek, megfogom a legnagyobb párnámat és kiosonok a szobából. (Hozzá tenném egy kis ficcakban van az én szobám) Valaki jön erre.

- KERTI TÖR-

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ – hangzik csatakiáltásom.

Az illetőt le teperem, és elkezdem püfölni a párnámmal.  Ordítok és ő is ordít. Tovább verem.  Hallom a cipők dobogását. Sokan jönnek. MI?  Egyszer csak valaki le ránt a ,,betörőmről” és karjaiba zár.

- Nicole-ah mit csinálsz? – kérdi egy mély hang.

- Mi? – ennyi jön ki a számból, és vizuálom és a helyezetett.

HimChan a földön fekszik, és levegőért kapkod, míg Zelo rántott le róla, és tart távol tőle.

- Tee….egy...állatt…vagyhh – mondja, miközben rám mutogat a nyuszi.

- Nicole-ah mit csináltál HimChannal? – kérdezi HyeRi.

- Ti itt? Hogy? – lepődök meg, némi fáziskéséssel.

- Jöttünk hozzátok, meg akartunk titeket lepni. – mondja  DaeHyun.

- Ohh – csak ennyit mondok, és lehajtom a fejemet. Addig HimcHan is feláll.

- Most már röhöghettek – mondja, és mindenkiből kitör a röhögés. Akkor most mi van?

- Ahh, hyung egy lány megvert – kezdi el piszkálni Young Jae.

Egy jó hosszú nevetés után lemegyünk. De HimChan és én hátra maradunk.

- Sajnálom nem tudtam,ho- kezdenék bele a magyarázkodásba.

- Nem, én sajnálom, hogy kerti törpének hívtalak. Ha nem hívlak így nem tepertél volna le. – szabadkozik ő is.

- Én is sajnálom – mondom végül, és megöleljük egymást. Végül mi is lemegyünk.

Zelo rögtön meghallja, hogy jövünk, és amint le érünk egy kedves mosollyal fogad.

- Azért tényleg vicces volt – mondom végü.  Mindenki elkezd kuncogni.

- Hahaha na ja. Na mi a reggeli? – tér ki a lényegre nyuszi.

Pff csak zabálni jött ide?!