11. rész

Nicole pow

Egy fotózás a BTS-el, majd egy süti velük. Jó volt velük lenni, nagyon bolondos fiúk. Aztán a mi hőn szeretett bandánk, a B.A.P is felbukkant! Mi észrevesszük őket, ahogy ők  is minket. Én csak néztem az eseményeket, ahogy a bandatagok lepacsiznak egymással. Ezek szerint ismerik egymást. JunHong felém közeledik, amint elém ér, lehajol hosszan egy csókra?!

            - Hello édes – köszön vigyorogva.

            - Szia…

            - Hol van az a kis nyomi? – hallom valaki szarkasztikus kérdését.

HimChan oda áll elém és úgy tesz, mintha keresne. Ehhez tudni kell, hogy én ülök egy bárszékre hasonlító székben, ő viszont áll.

            - Hé srácok – szól oda a BTS-nek – Nem láttatok egy kerti törpe méretű lányt?

Előttem van… hülye lennék nem kihasználni ezt a helyzetet, így hasba vágom.

HimChan köhög, míg a többiek csak nevetnek.

            - Te… kish… nyohmi – alig tud beszélni a nyuszi szerű ember.

            - Khm ti halottatok valamit? – kérdezem és majszolom tovább a süticskémet.

            - Mindig ezt csinálják? – kérdi V aranyosan.

            - Mindig! – vágják rá egyszerre.

Tovább beszélgetünk. A légkör nagyon kellemes. Sok a nevetés, és ebből a viccek sem maradhatnak ki! YongGuk-nak elkezd csörögni a telefonja, elnézést kér, és odébb megy. Öt perc múlva vissza is jön.

- Most hívott a menedzser, el kell mennünk! – közli a tényt.

- Miért? – kérdezi DaeHyun.

- Nem tudom, de azt is mondta, hogy Nicol és HyeRi jöjjön velünk.

- Miért? – reagálunk egyszerre barátnőmmel.

- Semmit sem tudok. – felemeli kezeit.

            - Akkor jobb, ha indulunk- mondom.

             - Örültünk a találkozásnak fiuk! – szólunk ismét egyszerre HyeRi-vel.

            - Szint úgy. – érkezik az egyhangú válasz.

            - Sziasztok!

 Miután elköszönünk, elindulunk a TS-hez. Az autó már kint vár minket, menetre készen. Beszállunk és indulunk is. Én egész végig csendben vagyok, amit YoungJae meg is jegyez.

 Megérkeztünk az épülthez. Amit viszont nagyon furcsállok, az az, hogy Suzy is ott van. De miért is?!

            - Hey lányok! – köszön kedvesen.

Mi csak intünk neki egyet köszönésképpen. Valamiért elmegy most az életkedvem. Mármint, furcsán és letörtnek érzem magamat. Suzy rám és HyeRi-re néz, és a kezével oda int magához minket.

- Tudjátok miért vagytok itt? – teszi fel a költői kérdést.

- No –vágjuk rá egyszerre.

- Jó, mert én sem tudom. - jegyzi meg halkan.

- Nem? – kérdezem.

- Nem. Engem csak úgy felhívtak, hogy jöjjek ide. De, hogy minek, azt én sem tudom.

Ekkor kijön egy fekete hajú nő.

- Kim Nicole, és Park HyeRi, az igazgató már várja önöket. – intézi szavait felénk.

Hye-vel csak egymásra nézünk, és lassan haladunk az iroda felé.

            - Csak a két lányt hívatta. – szól Suzynak.

            - De hát én vagyok a menedzserük! – ellenkezik.

            - Csak. Őket. Hívatja. – nyomja meg az összes szót.

Mi csak megyünk tovább, majd az igazgató ajtaja elé érünk.

            - Te kopogsz! – mondom Hye-nek.

            - De te beszélsz! – néz rám.

            - Inkább kopogok én.

- NEM! Nem fogok beszélni. Én csak kopogni fogok!

- Egyszerre.

Egyszerre kopogunk be, és mikor meghalljuk, hogy „szabad” benyitotunk.

            - Kim Nicole, és Park HyeRi? – kérdezi egy férfi.

            - Igen – mondjuk egyszerre.

            - Tudják, miért vannak itt? - tesz fel megint egy kérdést.

            - Nem.

            - Akkor kérem, foglaljanak helyet. – így teszünk. Leülünk az asztala előtt ékeskedő két székre. – Nos, azért vannak itt, mert szeretném önöket szerződtetni.

            - Szerződtetni? Mire? – kérdezem értetlenül.

            - Szeretném, ha önök ketten TS modellek lenének. De viszont azt is szeretném, hogyha táncolnának.

            - De uram, mi modellek vagyunk, jelenleg! Míg én sminkes iskolában végeztem, addig Nicole stylist.

            - Tudom. Mondják, szeretnének együtt dolgozni a B.A.P-vel? Mint sminkes, és mint stylist?

            - Igen – vágom rá. Egy kis noszogatás után HyeRi is megadja magát.

            - Szeretném, ha holnap újra bejönnének, hogy alá írhassuk a papírokat.

            - És a menedzserünk? – kérdezem.

            - Mindenről tudni fog.

Még egy kicsit beszélgetünk, majd kijövünk az irodából.

            - Nicole! – hallok egy ismerős hangot. – Nicole te vagy az? – kérdezi újból az ismeretlen arc. – Rég találkoztunk.

Mély, sötét tónusú hang. Magas, ám mégis vékony, de annál erősebb test.

Hogy kerülsz ide?!