10. rész

Éééééééééés meghoztam a kövi részt :) ^.^ kicsit rövid lett, de történnek az események :) kaphatnánk véleményeket? ~.^

HyeRi pow

 Ahh, de jó érzés itt feküdni. Puha, és meleg, és biztonságos. Nem akarok felébredni. Igazából az ágyamban fekszem, félálomban vagyok. Lehet, ideje lenne felkelni, de nem érdekel.

 Igazából semmi sem izgat. Az utóbbi néhány napban nem kellett bemennünk dolgozni, aminek felettébb örültem is. Ez alatt az idő alatt átértékeltem magamban a dolgokat, és arra jutottam, hogy mindenkinek rosszul esik, ha megbántanak valakit. Valamint eldöntöttem, hogy visszaváltozom a régi, érzelemmentes, folyamatosan bosszankodó HyeRi-vé.

 Hallom, ahogy halkan nyílik az ajtó, majd valaki belép rajta. Valószínűleg Nicole az… aish, de bosszantó! De jelen pillanatban az alváson kívül más nem érdekel!

-      - HyeRi-yah! – szólal meg halkan az illető.

 Nem válaszolok, csak nekidobok egy párnát. Szerintem nem sikerül elhajolni, mert csak egy puffanás, majd néhány másodperc múlva elfojtott káromkodás érkezik.

-      Rendben HyeRi, én próbáltam szépen és kultúráltan. – szinte látom magam előtt, ahogy megropogtatja az ujjait, és agyában forognak a fogaskerekek, ahogy a tervén gondolkozik.

 Milyen terven? Azon, hogy hogyan ébresszen fel. Hát kíváncsi leszek, mennyi sikerrel fog jár… sok szerencsét eonni, szükséged lesz rá!

 Néhány perc múlva el is kezdi kivitelezni azt, amit fejében forgat. Első lépésként az ajtó becsukódik – sajnos nem olyan halkan, mint ahogyan kinyílt. Nicole, ugye nem hitted, hogy ennyitől ki fogok ugrani az ágyból és esedezni előtted, hogy ne kínozz tovább? Vagy mégis elhitted? Hát akkor nem jött be.

 Következő fokozat: a villany és a redőnyök. Először a hatalmas ablakomon húzza fel a redőnyt, csakhogy kint olyan sötétség uralkodik, mint néhány ismerősöm fejében. Khhmm… itt célzok Mr. Kim HimChan-re és társaira.

 De tényleg, az ég teljesen, sötét, baljósnak tűnő esőfelhők takarják a napot. Hát Nicole, úgy tűnik peched van. Csalódott sóhajjal ereszti le a redőnyt.

 Még mindig nem adja fel! Sunyi mosollyal arcán a villanykapcsolóhoz lépked… honnan tudom, hogy milyen arckifejezést vág? Áhh, egyszerű megérzés. Azért résnyire felhúzom szemhéjaimat, és jééééé! Tényleg ott a sunyi mosoly.

 Párszor le-fel kapcsolgatja a lámpát, de nem kap tőlem más reakciót, csak azt, hogy fejemre húzom a takarót. Nem kellett volna! Eonninak ezzel sajnos remek ötletet adok. Gonoszan röhögcsélve lépked felém.

 Mikor már csak pár centi választ el minket, fülemhez hajol.

-      - Jóóóóóóóóó reggelt! – üvölt bele hallószervembe, miközben lerántja rólam a melegséget nyújtó anyagot.
        Ezt csak egy morgással díjazom, majd arcon csapom az első kezem ügyébe kerülő párnával. Szabályosan prüszköl egyet, ezzel fejezve ki nem tetszését. Bocs eonni, de nekem se tetszett, amit az előbb műveltél.

-      - Rendben HyeRi… eddig voltam finom! – hangja vészjóslóan cseng
       Fighting eonni, mutasd meg, hogy kreatív is tudsz te lenni, ha akarsz! Tényleg érdekel, hogy most mit talál ki. Úgy tűnik neki se tett jót a B.A.P.-vel töltött hétvége, múlthéten ennyi sikertelenség után már rég feladta volna a nyúzásomat… aiiish, ez bosszantó! Na mindegy, de ezért még számolunk Choi JunHong!
       És ekkor jön el a pokol. Csak egy csatakiáltást hallok, majd tüdőmből kiszorul a levegő. Basszus, ez a nő rám ugrott!

-      - Te állh-ath. – nyögöm ki nagy nehezen. – Megfulladok!

-      - Felkelsz? – rúgózik egy kicsit rajtam. Köszönöm eonni, én is szeretlek! Aiish, de bosszantó!

-      - Fel, csak szállj le rólam! – amint eltűnik a nyomás rólam, egyből felülök.

-      - Na végre! – mosolyog rám szélesen.

-      - Eonni… te… engem… majdnem… kinyírtál… - kapkodok levegő után. – Ezért most meglakolsz! – lököm le ágyamról.

-      - YA! Park HyeRi, én próbáltam először kedves és finom lenni!

-      - Igen, tényleg nagyon finom volt, mikor szinte leüvöltöttél az ágyról. – nézek rá szarkasztikusan.

-      - Egyéként Suzy hívott, hogy háromra be kell mennünk, szóval ideje lenne készülődnöd, mert pontosan… - kapja elő telefonját, hogy kiderítse mennyi az idő. – Húsz perced van elkészülni és oda érni.

-      - Basszus, eonni, miért nem ébresztettél előbb?

-      - Ha nem vetted volna észre, több mint negyed órája próbállak kivakarni az ágyadból! – durcizik be, majd sértődötten kimegy a szobámból.

 Megint elkéstünk. Pedig én igyekeztem+ Tényleg! Na jó, kit akarok becsapni, úgy elhúztam az egészet ahogy csak bírtam. Nicole persze kiakadt, és egész ideúton „nem-szólók-hozzád”-od játszottunk.

 Jelen pillanatban éppen a banya idegesítő hegyi beszédét hallgatom a pontosságról és női erényekről és blablabla… aiish, de bosszantó!

-      - Értettem, inkább kezdjük el! – vágok közbe. Csak egy dühös pillantást kapok, de nem igazán érdekel.

-      Szóval ma is egy bandával fogtok közösen dolgozni, már várnak titeket.

 Belépünk a terembe… és nincs ott senki. Gúnyos mosolyra húzódnak ajkaim, míg a többiek letaglózva állnak mellettem.

 Ekkor nyílik az ajtó, és valaki sikeresen hátba vág vele. A túloldalon hét megszeppent fiú áll. Villámló szemekkel nézek rájuk.

-      - Lányok, hadd mutassam be a BTS-t!

-       - Sziasztok, mi vagyunk a BTS! – köszönnek a fiúk, miután beljebb léptek.

-      - Én Rap Monster vagyok, a csapat leadere. – hajol meg a napszemüveges.

 Miután a srácok sorban bemutatkoznak, Max elkezdi előkészíteni a díszletet, a banya lelép kávéért, én pedig átöltözve próbálom szólásra bírni Nicole-t. Még mindig mérges lenne rám? Hát ez… kellemtelen.

 A BTS tagjai elmerülnek egymás társaságában, míg én meredten bámulom egyiküket. Olyan ismerősnek tűnik. Végül erőt veszek lustaságom és felállok, majd közelíteni kezdek felé. Azt hiszem, Suga-nak hívják. Rámutatok, és összeszűkített szemekkel nézek rá.

-      - Teeeeeeeeeeeeeeeeee…

-      - Éééééééééééééééééén… - nyújtja el ugyanúgy.

-      - Teeeeeeeeeeeeeeeeee…

-      - Még mindig ééééééééééééééén. – néz rám kissé megszeppenve.

 Körülbelül öt perc telhetett el, és mi azóta meg se mozdultunk. Ugyanabban a pózban ragadtunk, néma csöndben figyeltük egymást… egészen idáig.

-      - Olyan ismerős vagy nekem. – nyögöm ki.

-      - Azért, mert velem buliztál Busanba. – röhögi el magát.

-      - Nem tudom! Nem emlékszem semmire abból az éjszakából. – mondom csalódottan, majd visszakullogok eonnihoz.

 Az egész fotózáson a bulin járt az agyam. Homályos alakok, arctalan emberek köszönnek rám emlékeimben. Rémlik egy fiú, aki megtaposott, és bosszankodtam miatta egy sort. Később vele táncoltam. Igen… rá hasonlít.

 Hogyan is hívták? Valami Y volt… Yan, vagy esetleg Yen? Nem, nem inkább Yoon… vagy talán Yoog? Nem tudom! Utálom azt a bulit! Csak bosszantó és kellemetlen emlékek fűződnek hozzá.

 
Szállnánk be az autóba, mikor kiáltozást hallunk magunk mögül. Megfordulunk, és csodák csodájára egy vigyorgó Bangtan Boys-sal találjuk szembe magunkat.

-      - Nincs kedvetek eljönni sütizni? – teszi fel a kérdést TaeHyung. Azt hiszem hozzá nagyon közel kerültem ez alatt a pár óra alatt. Már telefonszámot is cseréltünk, valamint megbeszéltük, hogy Kakao Talk-on dumálunk egy kicsit este.

-      - De miért is ne? – rántja meg vállát Nicole.

Egy kis kávézóban ülünk, és éppen egy nagy beszélgetés közben vagyunk.

-      - Rájöttem miért voltál olyan ismerős! – szólok rá hirtelen Suga-ra.

-      - Na miiért?

-      - Te vagy az a YoonGa gyerek aki Busanba megtaposott! – vádolom meg. Az asztal hangos nevetésben tör ki, miközben Suga csak pirul.

-      - YoonGi vagyok. – javít ki.

-      - Én meg HyeRi! Örvendek a találkozásnak! – rázok vele kezet. A többiek már az asztalt csapkodják.

-      - Hát HyeRi, te nem vagy semmi! – ölel meg TaeHyung.

-      - Ne feledd, rólam beszélünk. – valahogy az ő társaságukban jobban érzem magamat, mint a B.A.P.-ében.

Ekkor megszólal a kis csengő, mely az új látogatókat jelzi. Odakapom fejemet. Hiba volt. Az egész Best Absolute Perfect özönlik be a helyiségbe, majd amint kiszúrnak minket, felénk indulnak.

 Aiiish, ez de bosszantó!

 Tudom nem szoktunk képeket hozni,

 de ez akkor is olyan asrijtsetngsgkj *.*

V *-*