1.rész

 Nicol szemszöge

Miért? Miért történik ez velem? Megint az van, mint múltkor: bujkálok. Bujkálok előle, mert tudom, hogy bántani fog……ismét. Én ezt már nem bírom se testileg, se lelkileg. El akarok menni, és most meg is van rá a lehetőségem.

 Már este van, olyan 11 lehet. Itt az alkalom. Kinyitom az ablakot, kimászok, és leugrok. Ahogy a lábam a talajt érinti, rögtön szaladni kezdek. Nem érdeket semmi. Futok,  ahogy csak a lábam bírja…

 Egy kutya elkezd ugatni…Zeusz…Rájött…Biztos berúgta az ajtót.  Most utánam jön! Cipő dobogását hallom, ami egyre közelebb ér. Én mezítláb vagyok tehát…Ő az….üldöz…a nyomomban van…

 Gyorsabbra veszem a tempót, egy sikátorba fordulok be. Elbújok egy kuka mögött, de mind hiába…megtalál…

Zihálva ugrok ki az ágyból. Szakad rólam az izzadság. Már megint ugyanaz az álom... Ki megyek a fürdőbe és megmosom az arcom, majd a tükörbe nézek. Visszasétálok az ágyhoz és megnézem menyi az idő. Reggel hét. Úgy döntöttem nem alszok tovább és l megyek a nappaliba. Mikor leérek, HyeRi-t találom lent.

            - Reggelt – mondom

            - Neked is – válaszol rögtön.

            - Ma lesz fotózásunk?       

            - Ohh, igen. Elvileg

            - Mikor lesz?

            - Suzy azt mondta, hogy menjünk be fél tízre.

            - Oké, addig talán elkészülök.

            - Ezt nekem kéne mondanom, mert te csak kihúzod a szemedet, mint mindig. De tudod, hogy én nem csak azt csinálom.

            - Jah, igen.

A beszélgetésünk itt véget ér. Mind a ketten megyünk a saját dolgunkra. HyeRi elfoglalja hivatalosan is a fürdőt, míg én bemegyek a szobámba, és elkezdem kihúzni a szememet. Kilenc órára készen vagyunk, és gyalog elindulunk a fotózásra.

            - Milyen fotózás lesz? – kérdezem.         

            - Rockos – feleli egyszerűen HyeRi. – Pont a te stílusod.

            - Igen?

            - Ühüm.

            -Áhh lányok azt hittem sose jöttök meg – köszönt minket Suzy.

            - Nyugi mi is azt hittük sose jutunk ide. – felelem viccesen.

- Akkor mehetünk?

- Igen! – feleljük egyszerre HyeRi-vel.

Bemegyünk az öltözőbe, ahol egyből letámad minket a sminkes. Mit ne mondjak, tényleg Rockosra sikeredik a sminkem.

-  Először HyeRivel kezdünk, majd jössz te Nicole – adja az utasítást a fotós.

- Okés – mondjuk egyszerre.

Négy órás fotózást tudunk magunk mögött barátnőmmel.

-YAH! Nicole kajálunk? – kérdezi egyből HyeRi.

- Hmm…kajálhatunk, DE együnk csirkét. –mosolygok önelégülten.

-…Oké – jön egy kis hatásszünet után.

- Ez nem volt valami meggyőző.

-WHHOAAA EGYÜNK CSIRKÉNT!!! IRÁNY A BUSSZ –kezd el ordítozni Hye

- Milyen busz? – kérdezem nevetéstől fuldokolva.

- YA csak mondtam valamit, na de menjünk!

Elköszönünk és megköszönjük a mai munkát a sminkeseknek, a fotósnak, meg a segítőknek, és megyünk is enni.

*10 perccel később*

            - Ezh ..tökh finhomh – mondom teli szájjal.

            - Ne beszélj teli szájjal! – hord le barátnőm.

            - De akkor is tök finom.

            - Kaja után be megyek a városba, jössz velem?

            - Őszinte leszek veled – mondom majd a kezemet Hye vállára teszem – Haza akarok menni,  és dögleni akarok a kanapén. DE attól még hozhatsz nekem valamit.

            - Hülye vagy, ugye tudod – kezd el nevetni.

            - Én csak őszinte voltam hozzád.

            - Igen tudom.

            - De most viccen kívül. Ugye hozol nekem valamit? – kérdezem csillogó szemekkel.

            - Ezt most úgy kérdezted, mintha eddig nem hoztam volna neked soha semmit.

            - Tudom.

Evés után HyeRi elindul a városba, én meg haza. Bedugom a fülest, és bekapcsolom a Badmant a B.A.P –től. Nem kell sokat sétálnom, 15 perc alatt otthon is vagyok…vagyis a kapu előtt állok, de valami nagyon furcsa érzés kerít a hatalmába. Elkezdek  menni az ajtó felé és berakom a zárba a kulcsom, de…az ajtó nyitva volt?!

 Lassan és halkan benyitottam. Mintha betörő lennék a saját lakásomba olyan halkan csináltam minden.

            - Rég találkoztunk – köszön valaki a hátam mögül.

Mély hang…sötét tónussal…..Megtalált ?!?!?!?!