15 rész
Nicole pow
Szótlanul fekszem az ágyon, s a
plafont kémlelem. Csak az óra kattogását, és néha egy kis neszt hallani. Még
mindig a dormban vagyunk, de én egyszer csak felfutottam az emeletre, és
bezárkóztam egy szobába. HimChan elmondta HyeRinek, hogy mi történt. Ez egy
olyan dolog, amiről még ő sem tud, és senki más sem. Emlékszem mikor még minden mást volt…
***
- Gyere már!- szólt HaNa.
- Jó van má’! –kiáltottam
vissza.
Bementem a fürdőbe, és
előkerestem az elsősegély dobozt, majd kivettem belőle két kötszert és
gézlapokat, és bekötöm csuklóimat. Na igen, ez mindennapos volt. Nem tagadhatom,
vagdostam magamat. Amint kész lettem, lementem a konyába, ahol már négy lány
várt.
- Mehetünk? – kérdezte Bom.
- Ja.
***
Hangos zene, tömérdek pia.
Ez kell egy jó bulihoz. Már volt bennem jócskán alkohol, amikor valaki leszólított.
- Hello – suttogta a
fülembe.
- Szia. – amint szembe
fordultam vele, akaratlanul is végig mértem. Ő is így tett. Magas, nem annyira
kigyúrt, fekete szem, jól belőtt haj.
- Hogy hívnak szépségem? –
derekamnál fogva közelebb húzott, így megéreztem férfias illatát.
- Nicole, és a téged,
idegen?
- KyungIl – és egy sejtelmes
mosolyt is kapok.
Itt kezdődött minden. Aznap
a bulin leitatott, és elrabolt. Mikor felébredtem egy ismeretlen helyen voltam,
és sötét volt. Majd nyílt az ajtó, és KyungIl lépett be rajta, gonosz vigyorral
arcán. Attól a naptól kezdve egy éven át kínzott... De elszöktem és új életet
kezdtem. Új város, új barátok, új szerelmek…
***
Egy kopogás húz vissza a
múltból, majd egy hang:
- Törpe, HimcHan vagyok.
Sajnálom, hogy elmondtam HyeRinek a dolgot, annak ellenére, hogy megkértél rá, hogy
halhassak. De amikor sírva a nyakamba borultál, megijedtem. Nem tudtam mi
történt, bántott-e valaki. Nem tudtam semmit. - a mondat végére hangja megremeg,
majd szipog.
Akaratlanul az én könnyeim is
megindulnak. Az ajtóhoz megyek, és elfordítom a kulcsot. Egy síró nyúllal
találom szembe magamat. Látom a szemében a megbánást, és a szomorúságot...
Kezeink egyszerre mozdulnak,
és húzzák össze remegő testűnket. Fejemet mellkasába fúrom, ő addig sajátját a
nyakamba. Végtelenek tűnő percek után megszólaltam:
- Miattad oda a szemfestékem.
– húzom mosolyra ajkaimat.
- Miattad oda a jól belőtt
séróm, és az imidzsem. – hangján hallatszik,hogy ő is mosolyog. - Na gyere,
megengedem, hogy használd az ÉN szemceruzámat. – húz be szobájába.
Két perces keresgélés után
kezembe nyomja az említet tárgyat, és a tükör elé tol. Tíz perc után már
megújult külsővel megyek, és ő áll be helyemre. Neki elég öt perc, és kész is.
- Minden oké? – kérdezi meg
félénken.
- Azt hiszem igen… de menjünk
le a többiekhez! – kézen fogom, és lemegyünk a nappaliba.
Barátnőm azonnal a nyakamba
ugrik, és szoros ölelésbe von.
- Ya… megfulladok! – kapkodom
a levegőt.
Nemhogy elengedne, inkább szorosabbra
veszi az ölelést, így kénytelen vagyok kissé erőszakosan eltolni magamtól.
- HimChan, te sírtál? – teszi
fel a lényegre törő kérdést YoungJae.
- Nem! – jön a heves válasz
- Pedig olyan pirosak a
szemeid… – folytatja Gukkie
- Nem sírtam! Csak Nicole
szemen nyomott!
- Nos igen, volt egy kis erőfitogtatás.
HimChan nem tudta ki az erősebb, meg kellett neki mutatni, hogy ki a
főnök. – mondom az „igazat”.
- Le. Nyomot. Egy. Lány? – kérdezi
Uppie pukkadozva.
- Csalt! Szemen ütött!-
tiltakozik a nyúl.
Oda futtok hozzá, majd
elkezdem a vállát ütögetni.
- Ya, hagy abba! – próbál
eltolni magától.
- Nincs is semmi izom a
karodban te… – abba hagyom „bántalmazását”,
és leülök a kanapéra Zelo mellé, aki rögvest a combomra teszi kezét.
- Én elhiszem, hogy Nicole
megverte HimChant! – Zelo, istenem.
- Mondjuk, őt nem nehéz… – Dae
már nem bír magával és a szája elé teszi kezét, hogy elfojtsa nevetését.
Chan erre csak benyom egy
fintort és leül.
- Nicole, menjünk haza, fáradt
vagyok! – kezd el hisztizni HyeRi.
- Rendben, menjünk. Sziasztok!
Mint egy
kórus, énekelve köszönnek vissza, de JunHong az ajtóig kísér. Kinyitja azt
nekünk. Barátnőm előre megy még mi búcsúzkodunk.
- Minden
rendben? – kezét arcomra simítja, és hüvelykujjával cirógatja bőrömet.
- Persze –
válaszolok mosolyogva.
Lehajol
egy gyengéd, ámde nyelves csókra, majd egy cuppanással elválik tőlem.
- Hívlak,
amint lesz időm.
- Rendben.
Még egy
utolsó csókot hint ajkamra, majd elindulunk haza. Az utat végig fecsegjük, és
beavat YoungJaeval való egyességébe.
- Hülyék
vagytok-jelentem ki
-
Szerintem is, de lesz, ami lesz.
Miután
haza érünk, én elmegyek a konyhába csinálni egy kis kaját még Hye tévét nézett.
Az agyam
csak kattog ezen a fogadáson, ami inkább játék.
Mi
lesz még itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése